Az első hajbeültetés végeredménye

Az első hajbeültetésem eredménye nagyon jól látszik az alábbi fotókon. Azóta a vertex terület beültetésére és még egy sűrítésre is sort kerítettünk a HairHungary Klinkán, így a már amúgy is árulkodó képeken túl még ennél is jobb eredménnyel számolhatok majd.

11 hónappal a hajbeültetésem után

Azóta a vertex rész is átesett már egy beültetésen

Jimmy él!

Basszus, ez működik! Miután már-már minden hajbeültetéssel kapcsolatos dolgot elfelejtettem, rohamosan elkezdett nőni a hajam. Nagyon tetszik! Annyira, hogy egyre többet nézegetem magam a tükörben, ami rám nem volt jellemző. Végre valami pozitív változás, annyi negatív után, amit a korosodás okoz. Például, hogy borotválnom kell a fülemből a szőrt(!) és soha nem volt szőrös a hátam, de nő a szőr rajta, az orromból kinövő szőrökről nem is beszélve, a hajam meg hullik, erre most jön végre valami pozitívum, és nem kell magam leírni, hogy OK, ez van, el kell fogadni, öregszem. 

Nyilván nem fogom festetni a hajam, meg ilyenek. Aminek jönnie kell, az jöjjön, de most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Azt gondolom, hogy szerintem van az a szint, amikor egy ember egy darabig próbálja magát tartani, aztán ha nem megy, akkor elengedi magát és utána már olyan nehéz visszajönni. Pláne egy bizonyos kor felett, amikor inkább egyszerűbb beletörődni és elfogadni, hogy például meghíztunk, betegesek lettünk, nem hajlik már úgy a testünk, stb.

Az egészséges élet 40 éves kor felett kezdődik!

Én ezzel a műtéttel - illetve ennek hatására - egy életmódváltást is elindítottam. Jobban odafigyelek a mozgásra, kajára, öltözködésre. Nem gondolom azt, ahogy a kor előrehaladtával változunk, nekünk el kell engedni magunkat és elfogadni a változásokat. Az egészséges élet 40 éves kor felett kezdődik! :-)

Viszont a vertex részen lévő kopaszodásom nem zavart eddig, mert úgysem láttam, de mivel már körülötte olyan szépen bedúsult a hajam, így már zavaró lett.  Ezért előjegyeztem magam a HairHungary Klinikán még egy körre, de ezúttal elég lesz egy nap is, és ha minden igaz, akkor jut még haj előre is, hogy egy kicsit dúsítsunk rajta.

Izgalmas hajvágás

A következő időszak kevésbé volt izgalmas vagy eseménydús. Gyakorlatilag szinte visszaállt az eredeti, kopaszodott hajam és talán úgy nagyjából 10% maradt meg a frissen beültetett hajszálakból. De nem izgultam, mert tudtam, hogy még jó pár hónap, mire látom a hajbeültetés végső eredményét. Amik bent maradtak, azok viszont nem nőttek, csak tartották a pozíciójukat. A körülöttük lévő, eredeti hajak viszont elkezdtek nőni, ami furán nézett ki, ezért előkerült a borotva és sikerült egymáshoz igazíttatni hajszálaimat. 

Mondanom sem kell, hogy mennyire ment a para legbelül, mert elképzeltem a hülye agyammal, hogy milyen lenne, ha most beleakadna a borotva a hajamba, és kirángatná a frissen gyökeret eresztett hajszálakat, és nem tudnánk kikapcsolni a borotvát. Hülye én! :-) 

Éljen a pörk!

Miután szépen visszarendeződött a fejem, mehettem dolgozni, és mivel én nem titkoltam a kollégák előtt, hogy mire készülök, ezért számítottam a kíváncsiskodókra, de őszintén szólva nem voltam felkészülve ekkora hype-ra, mindenki a fejemre volt kíváncsi.

Egy héttel hajbeültetésem után

Szerény srácként azért ezt fura volt megélni, ezért lehet, hogy ezt utólag másképp csináltam volna, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyis előbb-utóbb látható lesz az eredmény, ezert kár sunnyogni vele, bele kell állni ebbe a felhajtásba, ami azért egy hét alatt le is cseng. 

Miután már nem volt újdonság a fejem, és a kollégák is megemésztették, hogy nem fogok Jimmy Hendrix-ként visszatérni egy hét után, sikerült új szóval gyarapítani a szótáram: pörk. Nem tudom, pontosan mit jelent, esetemben a beültetett hajak körül keletkezett néhány milliméteres sebeket jelentette.

Nagyon szerettem volna jól átmasszírozni a fejemet, de erre nem kaptam felhatalmazást, ezért csak elképzeltem, hogy milyen jól esne. Viszont a sebek gyógyulása miatt a fejem kezdett egyre jobban viszketni és kiszáradni. Dr. Simon Balázzsal megbeszélve kenegettem aloe verás, vizes alapú testápolóval, ami nagyon jól esett, érezhetően megnyugodott tőle a fejbőröm. 

Szépen, lassan elkezdtek ezek a pörkök is lepotyogni a fejemről, némi haj kíséretében, amit már előzőleg olvastam, hogy normális, ezért nem kezdtem el pánikolni, hogy a frissen berakott kis barátaim most katapultáltak a fejemről, mert nem bírják feldolgozni a költözéssel járó sokkot. 

Az ukrán pénzbehajtó boxoló

Reggel felébredve elkezdtem összeszedni a cuccaimat, és készülődtem a reptérre, hogy visszarepüljek Angliába. Belenézve a tükörbe azt láttam, hogy a fejem elkezdett torzulni. Azt már tegnap is láttam, hogy a sok érzéstelenítő miatt a fejem megnyúlt, de az a dudor most elkezdett ereszkedni a homlokomra. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, húztam rá egy bő baseball sapkát, ami nem ért hozzá a sebes részhez, és indulás a reptérre.

Szerencsére nem kellett levennem a sapkát az útlevélellenőrzésnél, mert mondtam a vámosnak, hogy ha nem muszáj, akkor a fejemen hagynám, mert eléggé sebes a fejem.  Mire hazaértem, a homlokomon lévő dudor már a szemöldökömnél járt.  A döbbenet reggel ért, amikor felkeltem. A fejem totál átformálódott, olyan lettem, mint valami félelmetes balkáni sittes. A gyerekek, amikor hazajöttek a suliból, féltek tőlem. Az asszony nem mutatta, de láttam rajta, hogy nagyon kiakadt. Eluralkodott rajtam a pánikhangulat, és írtam gyorsan Balázsnak. Közben beugrott, hogy kérdezte tőlem, mikor megy a gépem, hogy ne legyen gond a határon, meg, hogy úgy fogok kinézni, mint aki Klicskóval boxolt 10 menetet, de ez valahogy nem ragadt meg a műtét utáni állapotban a fejemben.

Gondolom, már akkor látszott, hogy a laza kötőszövetemnek és a brutális mennyiségű fájdalomcsillapítónak ödéma lesz a vége. Balázs megnyugtatott, hogy pár nap és le fog menni.

Kellett egy kis idő, míg én is átéreztem a nyugalmat, ami belőle jött. Ő napra pontosan megírta, hogy mikor lesz látható a javulás, és mikor fog teljesen elmúlni. Na, innentől kezdve a para átment viccfaktorba, mert mindenkinek küldözgettem a pózolós képeket, és hiába néztem ki nagyon brutálul, én élveztem, hogy ideiglenesen úgy festek, mint egy ukrán gengszter, nem pedig úgy, mint egy szimpatikus srác :-)

Minden nap, ahogy egyre ment le az ödéma, újabb karaktert formált meg az arcom. Voltam szimpatikus olasz gőzmozdony vezető, mongol bérgyilkos és ukrán boxoló. Aztán a hét végére visszaállt minden az eredeti állapotra, amit persze nem bántam.

Indul a móka

Három óra alvás ellenére reggel időben megérkeztem a műtétre. A hely felszereltsége és kinézete beváltotta a hozzáfűzött reményeket és amit a weboldalon sikerült megállapítanom, hogy a HairHungary eléggé ráment a minőségre, ez minden tekintetben igazolódott.

Eligazítás

A személyzet kedves és profi volt, elláttak információkkal és kaptam egy öltözőt, ahol átöltöztem. Bekaptam néhány tablettát és készen álltam a mókára. A reggeli eligazításon Balázs elmondta részletesen, hogy mire számítsak az adott napon, vagyis hogy a nap első felében szedegetni fognak hajakat a fejemből, amit egy vékony fúróval (FUE-SafeScribe) szednek ki, a nap másik felében pedig berakosgatják a kivett és szétválogatott, mikroszkóppal megvizsgált hajakat. Javasoltam egy másik nevet, mert a 'fúró' név említése elvette a hangulatomat, és rá kellett jönnöm, hogy műtétre jöttem, de nem sikerült jobbat kitalálnunk a rögtönzött ötletelésen.

A műtét

Szerintem marha jól megalkotta az anyatermészet, hogy nem a férfiaknak kell szülni, mert mi rohadtul nem bírjuk a fájdalmat, és én eléggé paráztam az injekcióktól, de tudtam, hogy ha túl vagyok rajta, akkor már nem lesz fájdalom. Át is estem az első pár érzéstelenítőn, ami nem volt kellemes, de jöhetett a fúró. Totál be volt feszülve az egész testem a fúró miatt, de itt minden kedves hajtársamat megnyugtatnék, hogy nincs mitől parázni, tényleg nem fáj, csak azt a hangot kell megszokni, ami olyan, mint ha a koponyádat fúrnák, de persze csak a bőrbe megy bele. Amikor a fúró egy olyan területre ért, ami érzékeny volt, azt jeleztem Balázsnak és ezt hálául újabb kemény szúrásokkal viszonozta :-)

Ez ment egy jó darabig: fúrás-nyafi-szúrás, fúrás-nyafi-szúrás és így tovább. Szerencsére nem minden szúrás volt fájdalmas, mert volt már olyan terület, ami addigra már teljesen érzéstelen volt, de kezdtem egyre szarabbul viselni a szúrásokat, ami betudható volt a három órai alvásomnak és a szúrások mennyiségének is. Ami viszont jó volt, hogy néhány óra után már a fúrást tudtam úgy kezelni, hogy nem voltam ráfeszülve és sikerült ellazulni.

Miután kiszedték a megfelelő mennyiségű hajat, a tükör előtt fekete filctollal berajzoltuk a hajam vonalát. Itt jöttem rá, hogy mennyire megbíztam a csapatban, mert semmi kutatómunkát nem készítettem ezzel kapcsolatban. Az első felrajzolt vonal engem arra emlékeztetett, amilyen a hajam pár évvel ez előtti állapotban volt, és hiába volt csak egy vonal felrajzolva, én továbbra is láttam a pom-pomt. Tudom, hülye vagyok :-)  Ezért kérdeztem, hogy lehetne-e egy másik fazont inkább az eredeti kopaszodó helyett, erre Balázs letörölte és felrajzolt egy másikat, ami nagyon tetszett, de azért azt éreztem, hogy ezt jobban át kellett volna gondolnom, viszont ismét rábíztam magam a csapatra.

Ebédre kaptam egy baromi nagy étlapot, amiből rendeltem magamnak kaját és amíg megjött az ebéd, addig a fejemet előkészítették a "telepítésre", ami abból állt, hogy sok szúrásokkal kialakították a beültetendő helyet, ahova majd a hajakat telepítik. Kicsit engem ez a folyamat arra emlékeztetett, mint amikor tulipán hagymákat ültettem a kertben és egy fúró bottal megcsináltam a helyét a hagymáknak. Szerencsére ennél a pontnál már annyira rommá volt szúrva a fejem érzéstelenítővel, hogy semmit nem éreztem az egész lyukazgatásból és olyan érzés volt, mintha egy sisak lenne a fejemen és azt szurkálnák.

Mai fejemmel már tudom, hogy csak ebédig kell kibírni, mert mikor visszamentem a székbe ebéd után, még kaptam egy pár szurit, de onnantól kezdve jöhetett az, amit már én is olvastam, hogy totál relax az egész. Sikerült nekem is egy pár órát aludnom, ami közben zuhantam is az álmomban egy nagyot, aminek a vége egy nagy ugrás lett. Ezzel sikerült a frászt hoznom a csapatra, mert azt hitték, hogy valami fájdalmat éreztem és ijedten néztek rám.

Ha azt meg tudnák oldani valahogy, hogy a szúrások ne fájjanak - vagy legalábbis az első párat leszámítva,  mert az még simán belefér -, akkor azt mondhatnám, hogy tényleg relax az egész.

Kaptam vacsira fájdalomcsillapítót, hogy jól aludjak és egy nagy pelenkát, amit a párnára szántak, hogy a kifolyó cucc oda landoljon. Ja, és kaptam sóoldatos spriccelőt is, amivel spriccelnem kellett az egész fejemet. Simán hazavezettem és szerencsére nem esett az eső sem :-)

Otthoni sokk

Otthon kijött rajtam a 3 órás alvás miatti fáradalom, amit még tetőzött a műtét miatti para és mondhatni, nem voltam jó bőrben, mert elkezdtem nézni egy félig elkészült, sebes felületet és úgy éreztem, hogy ezt most nagyon elrontottam, hogy átgondolatlanul vágtam bele az egészbe. Hagyni kellett volna azt a vonalat, amit a Balázs eredetileg felrajzolt, mert nem tetszett, amit láttam. Itt eléggé kiakadtam magamra, de azzal nyugtattam magam, hogy másnap visszamegyek és minden megbeszélek velük, hiszen vár még rám egy nap.

Második nap

Reggel ébresztő, kocsiba be és irány a rendelő. Természetesen azzal kezdtem, hogy kifejezzem aggodalmamat, hogy szerintem hülyén fogok kinézni ezzel a hajívvel, de Balázs megnyugtatott, hogy az eredeti ív egy kopaszodó ív, a mostani pedig a kopaszodás előtti eredeti állapot. Megnyugodtam és belevetettem magam a második napba is.

Ugyanúgy ment minden, annyi különbséggel, hogy a fúró már egyáltalán nem zavart, hiszen tudtam, hogy nem a koponyámat fúrják és a második napon a délelőtt azzal telt, hogy nyomkodtam a telefonomat. A szúrásokat segített elviselni az a tény, hogy ezúttal nem három órát aludtam, ezért azt is sokkal jobban kezeltem.

Alvás pipa ma is, bár ezúttal csak kb 1 órát aludtam, viszont utána egy jót dumáltunk, miközben ők tették a dolgukat. A nap végére irány a tükör és széles mosollyal vettem tudomásul, hogy tényleg jó lesz így a fejem :-)

A nap legvége egy tájékoztatóval végződött, amit őszintén megvallva nem sikerült teljes mértékben megjegyeznem, ezért itt javasolnék a srácoknak egyetlen dolgot, amivel az amúgy is színvonalas szolgáltatásukat hogyan tudnák még inkább javítani: egy műtét utáni tájékoztató a magamfajta hígagyúaknak kimondottan hasznos lenne - hasonlót, mint a műtét előtti tájékoztató -, és ezzel magukat is megkímélik attól, hogy többször ismételjenek el dolgokat, mint ahogy esetemben kellett, de az majd a következő postban.

Összegzés a műtétről és a benyomásokról

A csapat nagyon profi! Akármilyen folyamat volt, mindent úgy csináltak, mint amit az ember elképzel egy híres amerikai plasztikai klinikán. A hely felszereltségéről nem is beszélve. 

Nekem ez nagyon fontos, mert ha azt látom valamiben, hogy nagyon oda lett figyelve a részletekre, akkor biztos lehetek benne, hogy a fontos dolgok még jobban ki vannak polírozva.

Mielőtt mész, jó ha tudod

Saját példámból ezeket javaslom nektek:

• Javaslom, hogy kérj fájdalomcsillapítót reggel, hogy jobban bírd a szúrásokat
• Aludd ki magad
• Ne félj a fúrótól, de készülj rá, hogy a szúrások nem kellemesek, főleg, ha olyan puding vagy, mint én
• Készülj fel, hogy milyen hajat akarsz :-)

Hajbeültetés után közvetlenül - avagy 5733 hajszál átültetési térképe

A műtét előtt

Sajnos konzultációra nem volt lehetőségem elmenni, mert nem voltunk Magyarországon, de rugalmasak voltak az orvosok, mert megelégedtek azzal, hogy fotókat küldtem el e-mailen.

Annyira szerencsétlenül jött ki az időpont, hogy előtte való nap pont egy céges bulit tartottunk a magyar csapattal, amire már egy alapos ivászatra lehetett számítani. A műtéti tájékoztatón az volt, hogy előző nap délutántól már az alkohol fogyasztása nem javasolt, de kíváncsi voltam, hogy esetleg egy-egy pohár bor még belefér-e, de Ildikó tájékoztatott, hogy szigorúan tilos. Ezért kénytelen voltam hősiesen végig böjtölni az estét.

Késő este értem haza, és mondanom sem kell, hogy nagyon izgultam, hogy mi vár rám másnap, ezért igen nehezen aludtam el. Konkrétan annyira sikerült húznom az alvást, hogy 3 órát bírtam aludni, de úgy voltam vele, hogy majd alszom a műtét alatt, hiszen másoktól is azt olvastam, hogy tudtak aludni.

Holnap indulok... most már nincs visszaút!